Cookie-k (sütik) testreszabása

Kérjük, adja meg, hogy ez a weboldal milyen cookie-kat (sütiket) használhat.

Ezek a cookie-k elsősorban az oldal megfelelő működéséhez szükségesek és analitikai mérésekre szolgálnak.

Ezek a cookie-k lehetőséget biztosítanak arra, hogy az érdeklődési körének megfelelő hirdetéseket küldjünk Önnek.

Ajánlott beállítás. Ezek a cookie-k lehetőséget biztosítanak arra, hogy az oldal használatát elemezve személyre szóló tartalmakat és hirdetéseket küldjünk Önnek, illetve az elemzéseket felhasználva továbbfejlesszük szolgáltatásainkat.

A lócitromok nem nőnek az égig

...

A XIX. század végére New York-ban annyira megélénkült a városi élet, hogy az illetékesek konkrétan pánikba estek. A pánik alapjául azok a számítások szolgáltak, amelyek szerint a növekedés ilyen tempója mellett az utcákat hamarosan embermagasságig fogja beborítani az a déligyümölcs, amit a kocsikat húzó lovak alanyi jogon termeltek. Hogy lényegre törő szakszerűséggel fogalmazzunk: a város elöljárói nagy szarban voltak. Mert a problémát ugyan látták, de a megoldást illetően halvány elképzeléseik sem voltak. Így maradt az, hogy lélegzetvisszafojtva várták a tragédia bekövetkeztét. Aztán történt valami. Megjelentek az autók. A többit pedig már tudjuk.

A történet több szempontból is tanulságos. De leginkább azért, mert ellentmondást nem tűrően mutat rá, mennyire nem tudnak mit kezdeni a jóslatok a technológiai ugrásokkal. Egyébként nemcsak azokkal, úgyhogy mindenfajta szakértői jóslatot érdemes kellő fenntartással fogadni. De amikor jön egy ennyire váratlan változás, mint az automobil megjelenése és elterjedése, az tényleg csúnyán keresztbetesz a próféciáknak.

Miért hoztuk fel ezt a példát? Azért, mert meggyőződésünk, hogy a városi közlekedés ismét gyökeres fordulatok elé néz. És nem, ez még nem egy jóslat. Mert azt nem tudjuk, hogyan fog megváltozni. De hogy drámaian meg fog, az biztos.

Miért ennyire biztos? Ennek több oka is van. A legáltalánosabb a technológiai forradalom. Ami valójában nem forradalom, nem az történik, hogy eddig nem volt, most meg már van. A “forradalom” kifejezés a technológiák exponenciális fejlődésére utal. “Minden változik, csak a változás állandó” - szoktuk mondogatni. Pedig nem igaz. A változás is változik. Egyre gyorsul.

Tehát ez már önmagában előrevetíti, hogy a közlekedésünk drámaian meg fog változni. Aztán persze elővehetnénk az elektromos autók térnyerését is. De nem tesszük, mert a villanyverdák önmagukban nem fognak jelentős változást okozni. Azt leszámítva, hogy eltűnik a szmog, meg a zaj. Persze ez se kevés. De a tumultusokon, a dugókon nem változtat. A balesetek számán sem. Sőt. Érdekes kérdés, hogyan befolyásolja majd ezt a tényezőt az, ha eltűnik a járművek motorhangja, mint figyelmeztető jel. De tegyük fel, hogy ez sem változik!

Az önvezető autók már egy másik kérdés. Mint ahogy az is, mikor jutunk el arra a szintre, amikor már valóban tömegesen bízhatjuk rá magunkat a technológiára. Az autógyárak szakemberei iszonyúan optimisták, a független szakértők nem feltétlenül. Mi egyelőre a Zen mester pártján állunk ez ügyben, aki azt mondta: meglátjuk.

Amire viszont nagyobb összegben is mernénk fogadni, mint közlekedésformáló tényezőre, az a - nevezzük jobb híján így - közösségi közlekedés. Amikor a közlekedésben vagyunk úgy összekapcsolódva, mint most a Facebook-on. Illetve nem úgy, hanem sokkal jobban. Amikor igény szerint tudunk kommunikálni mind a közlekedés többi résztvevőjével, mind pedig az adott város közlekedésirányító rendszerével.

Persze kommunikáció alatt most ne beszélgetésre gondoljunk! Hanem jelzésekre és figyelmeztetésekre. Amikor hardver és szoftver megfelelő kombinációja nem csak arra képes figyelmeztetni, hogy előttünk valahol baleset történt, de mondjuk arra is, hogy a keresztutcából egy másik autó érkezik, méghozzá veszélyesen nagy sebességgel. Vagy arra, hogy egy kerékpáros van mögöttünk, akit amúgy lehet, hogy észre sem vettünk. Vagy az előttünk haladó járművek sebessége alapján kikalkulálja a számunkra optimális haladási sebességet. Nincs többé “siess és várj”. Kisebb sebességgel haladunk - de folyamatosan. Ami nemcsak hatékonyabb, de jóval kevésbé fárasztó, mint a folyamatos megállítás.

Amiket leírtunk, azoknak egy részét a Safety Eye már most is tudja. A rendszer pedig folyamatosan, napról-napra fejlődik. De váljon bármennyire is okossá, a kulcskérdés a felhasználói bázis. Minél többen válnak a rendszer részévé, annál értékesebbek lesznek a szolgáltatásai. Ezért gondoljuk azt, hogy minden városnak elemi érdeke valamilyen formában a program mellé állni. Vitázhatnánk azon, hogy a közlekedés megreformálása vajon kinek a feladata: a civileké? Profitorientált vállalkozásoké? Az önkormányzatoké? Az államé? Szerintünk egyszerű a válasz. Mindannyiunké.

Megosztás:

Elérhetőség

7472 Cserénfa, Ady Endre utca 12.

+36 70 662 88 88 info@safetyeye.hu center@safetyeye.hu

A biztonságos közlekedés mindenkinek jár!


© 2021 Minden jog fenntartva