Cookie-k (sütik) testreszabása

Kérjük, adja meg, hogy ez a weboldal milyen cookie-kat (sütiket) használhat.

Ezek a cookie-k elsősorban az oldal megfelelő működéséhez szükségesek és analitikai mérésekre szolgálnak.

Ezek a cookie-k lehetőséget biztosítanak arra, hogy az érdeklődési körének megfelelő hirdetéseket küldjünk Önnek.

Ajánlott beállítás. Ezek a cookie-k lehetőséget biztosítanak arra, hogy az oldal használatát elemezve személyre szóló tartalmakat és hirdetéseket küldjünk Önnek, illetve az elemzéseket felhasználva továbbfejlesszük szolgáltatásainkat.

Hogyan térítsünk jó útra?

...

Tonk Emilnek, a marketing szövetség egykori elnökének volt egy klasszikus története a motivációról. A sztori kb. úgy szólt, hogy a marketing tanácsadó ellátogat egy vállalathoz, ahol várnia kell, ezért elhatározza, hogy addig iszik egy kávét a folyosón álló automatából. De mielőtt még bedobhatná a pénzt, a portás figyelmezteti, hogy ne tegye, mert az automata elromlott. Elnyeli a pénzt, viszont nem adja ki a kávét. “Miért nem szólnak az üzemeltetőnek, hogy jöjjön ki és javítsa meg?” - kérdi csodálkozva a tanácsadó. “Már vagy háromszor szóltunk, de csak ígérgetik, hogy jönnek.” - válaszolja lemondóan a portás.


“Értem. És mit mondtak nekik?” - kérdez vissza a tanácsadó. “Hogy-hogy mit? hát azt, hogy mi a probléma! Hogy elnyeli a pénzt, de nem adja ki a kávét.” - válaszolja kicsit megrökönyödve a portás. A marketing tanácsadó kicsit elgondolkodik, aztán megkérdezi, tehetne-e ú is egy próbát? A portás ezen annyira meglepődik, hogy csak bólint. Láthatóan picit meg is van sértődve. Ugyan, miért gondolja ez az akárki, hogy neki majd kijönnek?


A tanácsadó előveszi a telefonját, megkeresi az automatán a hibabejelentő telefonszámot és feltárcsázza. Néhány csengetés után egy közepesen unott női hang szól bele: “eegen…?”. “Jó napot kívánok, én Kovács Kvazár vagyok a Lekvárzsibbasztó Gépgyárból. Azért telefonálok, mert a kávéautomata, amit nálunk helyeztek el, furcsa hibajelenséget produkál.”. “Tényleg? És milyen hibajelenséget?” - kérdez vissza érdeklődést nyomokban sem tartalmazva a női hang. “Az a helyzet, hogy amikor valaki bedob egy százast és kiválaszt valamilyen kávét, akkor nem a kávét adja ki, hanem 2 db százast a bedobott egy helyett.”. A legenda szerint a szervizes fél órán belül megérkezett.


Hogy jön ez a történet a közlekedéshez? Amúgy sehogy - leszámítva az üzenetét. Ha valakit rá akarunk venni valamire, akkor ezt úgy a legkönnyebb megtenni, ha megtaláljuk annak a módját, hogy az illető maga is akarja. A rendelkezéssel, az utasítással, a fenyegetéssel az a probléma, hogy ellenállást vált ki. Az ember különös lény. A szabadságát gyakran többre értékeli, mint a személyes érdekeit. Erre persze mondhatjuk, hogy észszerűtlen. De megpróbálni figyelmen kívül hagyni az emberi természetet minimum ugyanekkora észszerűtlenség. Megpróbálhatunk szembe menni vele, de ez még soha, sehol nem vezetett tartós eredményre. Mi lenne, ha ehelyett megpróbálnánk mellé állni és kihasználni?


Ennek a stratégiának beszédes példái az úgynevezett tracker, azaz viselkedéskövető applikációk. A legelterjedtebb ezek közül a lépésszámláló. Ahogy az ember elkezd szembesülni azzal, hány lépést tett meg aznap (és ez mennyivel kevesebb a kívánatosnál), önkéntelenül is elkezd odafigyelni rá, hogy több és több lépést tegyen meg. Emellett kitűzhet saját célokat is, hogy aztán törhesse magát az elérésük miatt. Mondjuk a kapott jutalom is lehengerlő. Az alkalmazás kiírja, hogy “Gratulálunk! Már 87 alkalommal teljesítetted a napi célodat!”. És kb. ennyi. Ez pedig elég ahhoz, hogy motiválja a felhasználókat. Zseniális? Tulajdonképpen igen. Valójában csak együttműködés az emberi természettel.


Mi lenne, ha átültetnénk ezt a metodikát a közlekedésre is? Ha egy város mind több és több lakója használna olyan applikációt, ami arra ösztönzi őket, hogy észszerűbben, szabályosabban közlekedjenek? Hogy jobban odafigyeljenek a közlekedés többi résztvevőjére? Nem azért, mert felfoghatatlanul súlyos büntetések várnak rájuk, ha nem így tesznek. Azért, mert ők is ezt akarják.


A Safety Eye-jal voltaképp ezt valósítjuk meg. Minél többen használják a város lakói közül (elsősorban persze az autósok és a kerékpárosok), annál többeket motivál az észszerű közlekedésre. És annál többször képes figyelmeztetni arra, hogy van valaki a közelben, akire oda kell figyelni. Vagyis a rendszer nemcsak az észszerűbb közlekedésre motivál, de a közlekedés többi, szintén Safety Eye-t használó szereplője számára is nagyobb láthatóságot biztosít.


Az egyik legfontosabb dolog, amit az emberek irányításával kapcsolatban meg kell tanulni, ez: az emberek szívesen követnek észszerű szabályokat - ha saját akaratukból tehetik ezt. A jobb, észszerűbb, helyesebb viselkedést nem kikényszeríteni kell, hanem elérni, hogy az emberek akarjanak így viselkedni. Ezt nevezik motivációnak. Ilyen értelemben a Safety Eye nem pusztán egy közlekedésbiztonsági rendszer. Több annál. Egy közlekedésbiztonsági motivációs rendszer is. Ha valaha is elérjük a zéró közlekedési baleset szintjét, az nem a kegyetlenül szigorú szabályok miatt lesz. Hanem azért, mert a közlekedés résztvevői is akarják ezt a célt. Annyira, hogy hajlandóak megváltozni érte. A saját akaratukból. Utópia? Tűnhet annak. Ám aki így érzi, vessen egy pillantást arra, hogyan változtatták meg a fitness trackerek a mozgáskultúránkat! Az ember nagyon sok mindenre hajlandó - ami nem muszáj.

Megosztás:

Elérhetőség

7472 Cserénfa, Ady Endre utca 12.

+36 70 662 88 88 info@safetyeye.hu center@safetyeye.hu

A biztonságos közlekedés mindenkinek jár!


© 2021 Minden jog fenntartva